Általános tanácsok

A legfontosabb a fényképezőgép helyes tartása. Fordítsuk el a gépet 90 fokkal portréállásba, hiszen az emberi arc ezt a képkivágást igényli, így lehet érdekesebb portréfotókat készíteni. Előfordulhatnak olyan esetek azonban, amikor a gép fektetett tartása indokolt. Ilyenek azok a portréfotók, amikben a modell kitekint a képről, illetve a modellre jellemző tárgyat vagy helyet mutatunk be a háttérben. Minden fotó előtt gondoljuk át, hogy milyen képkivágással érhetjük el a jobb hatást.

Igyekezzünk teleobjektívvel fotózni (vagy a kompakt gépet tele állásban használni)! Először is azért, mert így nem torzítanak az objektívek, nagylátószög állásban viszont igen. Másodsorban azért, mert egy portréfotóhoz nincs szükség az alany arcán kívül másra. A modell tekintete a legfontosabb, annak kell beszélnie, lehetőleg egy jellegzetes, érzelmeket tükröző kifejezést mutatnia. Harmadsorban azért, mert tele állásban az esetleg látszó háttér kellően el lesz nagyolva ahhoz, hogy modellünk kiemelkedjen belőle, és ne zavarjanak be egyéb részletek. A portréfotózáshoz használjunk tág (f2,8-f4) rekeszt, hogy a háttér a lehető legjobban el legyen mosva (érdemes a legtágabb rekesznél egy kicsivel szűkebb értéket beállítani, mivel az objektívek úgy részletesebb képet rajzolnak).

A technika lényegében bármi lehet, nincs szükségünk drága gépre. Egy egyszerű, háromszoros optikával felvértezett kiskompakt is tökéletes a célra. Természetesen minél nagyobb az objektívünk átfogása, annál messzebbről tudunk észrevétlenül elkapni egy-egy megismételhetetlen pillanatot. Amennyiben olyan digitális kompakt gépünk van, amelyiknél nem tudunk manuálisan rekeszértéket állítani, úgy válasszuk a portré témamódot, ami a legtöbb kompakt gépen megtalálható (de az alsókategóriás DSLR gépeken is megtaláljuk). Amennyiben gépünk képes fekete-fehér képeffekttel dolgozni, próbáljuk ki azt, hiszen a portréfotóknál a színek sokszor elvesznek, mintsem hozzáadnak a mondanivalóhoz.

Ha nincs elég nagy átfogású objektívünk a távolból készített elkapott pillanatok készítésére, de van egy nagyobb felbontású érzékelővel ellátott gépünk, nyugodtan próbálkozzunk a fotózással, és később vágjuk le a nem kívánatos részleteket a képről, hiszen vágás után is marad még elég felbontásunk a fotó élvezetéhez.

A fények már jóval fontosabbak gépünk tudásánál. Ha a szabadban fotózunk, legyünk körültekintőek! Nem szerencsés a nappal háttal fotóznunk, hiszen a modellünk ilyenkor legtöbb esetben hunyorog. Nappal szemben állva már jobb eredményt kaphatunk, ilyenkor azonban ne felejtkezzünk el a derítő vakuzásról - legyen akármilyen hét ágra sütő napsütés (természetesen csak akkor, ha a modellünk a vaku hatósugarán belül van). Ha izgalmas portrét szeretnénk, fotózzunk oldalról érkező fények mellett. Így a modell arcának egyik oldala árnyékos lesz, de a másik oldalát elegendő fény éri.

Fontos a jó fénymérés is! Lehetőség szerint spot vagy középre súlyozott fénymérést alkalmazzunk, ellenkező esetben mátrix fénymérést használva a környezet fényei túl- vagy alulexponálást eredményezhetnek., Ha a modell arca teljesen kitölti a képet, akkor természetesen használhatjuk a mátrix fénymérést is. Éles szögből - például naplementekor - készült felvételeknél exponáljuk kicsit alá a képet, mert az erős fények könnyen kiégethetik az arc részeit. Az expozíció -1/3 -2/3-os korrekciója elegendő lehet.

Ha nemcsak az arcra koncentrálunk, hanem egy egész alakos fotót szeretnénk modellünkről készíteni, akkor figyeljünk a megfelelő háttérre. Nem szerencsés a nagyon zavaros, kusza háttér, egy homogén tájrészlet sokkal jobb, nyugodtabb, kellemesen kiemelkedik belőle a modell. Ha utazásaink során a helyi embereket akarjuk megörökíteni, figyeljünk a környezetre, komponáljunk a képre jellegzetes tárgyakat, tájelemet, egyebet, ami a megfelelő hangulat átadását segíti elő. Amennyiben lehetőségünk van, használjunk derítőlapot a kellemetlen árnyékok eltüntetésére!


Forrás: magazin.fotomarket.hu

Vissza az előző oldalra | Az oldal tetejére